A hét katángiánus picsázása

Picsázmány: 

„A házasságot, családot nem azért támogatja az állam jelképes és anyagi módon, hogy az állampolgárok szexuális önmegvalósítását finanszírozza, hanem azért, mert gyerekek születnek, akik fenntartják a nemzetet és eltartják az idősebb nemzedéket.” 

Forrás:

http://hetivalasz.hu/itthon/semjen-pinter-sandort-nem-ferences-noviciusnak-kertuk-fol-29290/ 

Picsázat: 

Én csak azt nem értem, a „nemzet” szexuális önmegvalósítását azt meg milyen alapon támogatja anyagilag az állam? Mert abban egyetértünk, hogy a házasság nem azért van, hogy az a benne élőknek jó legyen, ezt kívánni éppolyan abszurd lenne, mint azt kívánni, hogy a rendőrök gumibot helyett gumicukrot osztogassanak. Semjén Zsoltra érdemes odafigyelni, mert olyan, mint a bányabéka, nem csak intellektuálisan, de a sújtóleget is magabiztosan jelzi. Én komolyan szeretem a csávót. „Mindenkinek annyi állampolgársága lehessen, ahány valós [sic!] identitása van.” És ez „messzemenően” liberális álláspont! „Hasonló a helyzet, amikor kiveszik a hűség követelményét a polgári törvénykönyvből. Ha nem eleme a házasságnak, milyen alapon vélelmezi az állam a férjet apának?” Eddig milyen alapon vélelmezte? És ezután hogyan fogja ellenőrizni? A l'art pour l'art óta nem szórakoztam ilyen jól, mint most fogok néhány évig. Deo gratias! Szóval ott tartottunk, hogy az állam nem élményfürdő, hanem koncentrációs tábor (na jó, kaszárnya, mielőtt spontán le leszek zsidózva), amely nem önmagáért védi a polgárokat, hanem jutalmazza és bünteti, attól függően, mennyire termelékenyek és alkalmasak a túszul tartott populáció újratermelésére. Persze elképzelhető szabad állam is, mely a nemzetet nem tekinti vallási közösségnek vagy besorozott hadseregnek, hanem szabad polgárok szerződéses közösségének, melyek nem igényelnek támogatást, csupán szabadságuk elismerését és védelmét az állam részéről. Hiszen ezért fizetik. 

i. K.M. 2010.05.27.13.14.

A hét katángiánus picsázása

túlcukroztam a hajnali ötös kaficámat és (bartosista hatásra: The Beatdown) új műfajt vezettem be.

A Picsázmány:

„A drogliberalizáció szerintünk nem járható út Magyarországon. A könnyűdrog felhasználókat ne bűnözőnek tekintse az állam, hanem ifjúságsegítők és pszichológiai tanácsadók foglalkozzanak ezekkel a fiatalokkal és ne rendőrök, orvosok. (...) Talán a szlovén modell áll közel az elképzeléseinkhez: szabálysértésnek tekintik és közmunkával vagy pénzzel lehet kiváltani. Nálunk a közmunka lehetne az adekvát megoldás.”

(Vágó Gábor, az LMP "drogpolitikai illetékese")

forrás: http://www.ckmagazin.info/ha-az-lmp-n-mulik-nem-lesz-mas

A Picsázás:

"ahogy a többi párt, úgy az lmp sem alantas részérdekeket képvisel, hanem az igazságot, a jövőt, az országot, a megoldást minden problémára. a messianisztikus technokrata akarnok [sic] pedig szükségképpen a képzelt közép, a 'mocsár' hivatalnok-hatalomtechnikusa kell legyen, de mindezt a mi érdekünkben vállalja magára. az lmp már születésekor vallási-eszkatologikus mozgalom volt, mely önnön mű-mártíromsága (a hatalomgyakorlás bevett és működő protokolljainak elutasítása) árán akarta erkölcsileg transzformálni a struktúrát. itt már a drágalátos öko-jakobinus kaméleont kifejlett morálpók korában észlelheti a kedves vendég, amint éppen elmagyarázza a legyecskéknek, miért kell áldozatot hozniuk az új és minden eddiginél igazságosabb rend érdekében."

(katánghy, 5.30 A.M.)

Bologna? Ciki...

Talán nem véletlen, hogy nyugat-európai [és ez itt nem mint földrajzi fogalom szerepel természetesen, olyan nincs] egyetemisták magától értetődően foglalnak el egy egyetemet, ha az életüket meghatározó keretek demokratikus ellenőrzéséről van szó. Mire azonban egy magyar diák eljut az egyetemeknek nevezett oktatási lágerekbe, nagyjából hozzászokott a reménytelenséghez. Addigra megtanulta a mindenkori gonosz tekintélyek önzését változtathatatlan természeti adottságként tisztelni, vigyázzban állni, fekvőtámaszt nyomni, a mechanikus magolást tanulásként ismerni és azt az ideologikus népnemzeti csököttséget a társadalmi valóság egyetlen lehetséges értelmezési kereteként elfogadni, melyet "történelemként" és "irodalomként" magoltatnak. A polgári radikalizmus üdvtörténetét, amiből csak a polgárit és a radikálisat spórolták ki, a hiányt a kádár-korszak semmi mással össze nem téveszthető levegőjével, a megvalósult magyar menyország aurájával pótolva. Ahogy azt is, hogy a társadalmi léthez nem észre és önállóságra van szükség, hanem szolgalelkűségre és/vagy érzelmi elkötelezettségre, rajongásra - l. a "nemzeti érzés" - foci - rockzene triumvirátus igazi kelet-európai kultuszát. 

Milyen alternatívák lehetségesek? Engem pl. az a szerencsétlenség ért, hogy anno 18 évesen felvettek egy egyetemre mindenféle közvetlenül nem túl profitábilis dolgokat - filozófiát, irodalmat, művészettörténetet, stb. - tanulni. Környezetemben senki nem járt egyetemre, nem örököltem semmiféle szellemi orientációs pontokat, műveltséget, még valami hivatásrendi mítoszt sem (apám is orvos, én is az leszek, stb.). Senki nem adott könyvet a kezembe kis koromban, ha meg magamtól vettem, inkább kiverték, hogy ne törődjek ilyen haszontalan dolgokkal. Emlékszem a mechanikus jóindulat lárvaálarcát viselő rokonokra, amikor néha színes borítójú könyveket vettek nekem karácsonyra "úgy hallottam, érdekelnek a könyvek" jelszóval. "Nem, csak a tartalmuk" - volt a bejáratott válaszom. Tudásra éhes proligyerekként felismerni, hogy az egyetem mindenre alkalmas, csak minőségi tudás és látókör szerzésére nem, egy pillanat műve volt. Nem is akartam elkezdeni természetesen, de különben behívtak volna katonának, ami, éreztem, még annyira sem lett volna nekem való. Inkább kitanultam mindenféle a napi megélhetéshez szükséges szarságokat és tengettem magam alkalmi melók és alternatív megélhetési források sokaságán, míg önképzés útján hozzá nem jutottam a számomra fontos 'műveltségi' bázishoz. Ezt a libertárius megoldást, autodidakta módon tanulni addig, amíg nem tudod biztosan, mivel akarsz professzionális módon foglalkozni, és akkor végezni el egyetemeket, akár ajánlhatnám is mindenkinek. Egy alkalmazottai önállóságát nagyra becsülő munkáltató még értékelné is, csak véletlen lehet, hogy ilyeneket csak hallomásból ismerek. Az egyéni lázadás nincsen struktúraátalakító hatással (ezért röhögök az LMP-n, ha jóindulatúan is, bocs), a szerkezeti szintű kontraszelekciós mechanizmus kíméletlenül lecsap ránk (- és ez igaz a választási rendszerre is). Az oktatási rendszer megbízhatóan újratermeli az azt megszülő viszonyokat - ez a mi esetünkben a szegregáció, az autoriter-mennyiségi szemlélet, azok a brutális életlehetőségbeli egyenlőtlenségek, melyek mindmáig megakadályozzák, hogy egy politikailag szignifikáns öntudatos polgári réteg alakuljon ki, mely a szabadelvű demokrácia bázisát jelenthetné. Éppen ezért nem is lehet rajta változtatni a kiinduló viszonyok változása nélkül. Szerintem egyetlen reményünk, hogy a törvényszerűen visszatérő pártállami kormányzás nem számolja fel (teljesen) a jogállami viszonyokat és a már most állandó hatósági zaklatások nem halványítják el az egyre többekben felmerülő igényt a minőségi-lokális tudások alternatív cserehálózatainak újra és újrateremtésétől. Az eszünket nem adjuk. (Elisszuk inkább.)

 Ha a magyarországi oktatást úgy nézzük, mint egy jó zsíros, az embert tompa altesti létre kárhoztató disznókolbászt (ezt védi retorikájában a kincstári "jobboldal" mint örök magyar értéket, a jó öreg magyaros szervilizmus biztos keltetőgépjét), úgy a bolognai rendszer ennek mekdonáldszosítása. Uniform-szintetikus, kilóra vehető "magyar menü", disznózsír helyett gépolajjal. (Ennyi erővel persze közvetlenül árverezhetnék is az oktatási pedigréket, de a formaságok betartása szükséges a megfelelő drill érvényesüléséhez - lásd: "még több tornaórát".) Talán nem véletlen, hogy reflektálatlan bevezetéséről csak a diákokat és az oktatókat nem kérdezték meg. A bolognai folyamat jubileumát európaszerte tüntetések kísérik, melyek ezúttal Bécsben kulminálnak a napokban. A budapesti állomásról tudósít összeszokott videós stábunk. Tüntettük egy csöppet - and now is the winter of our discontent made glorious summer. Én kicsit gonzóbb riportot akartam, de fáradt voltam, az igazi retorikai hónaljzene csak utána kezdett alakulni bennem - és Ménrót blogtárs is egy célirányosabb anyagot szeretett volna. Nézzétek meg és támogassátok véleményetekkel a frissen alakult bologna-kritikus blogot itt: www.bolognaciki.blog.hu

(A patkányt a fejlécben ne akarjátok érteni.)

Ui.: Ne itt kommenteljetek, tovarisaim, menjetek át a belinkelt célterületre és ott égessétek bolognát porig. Ez a jó az oktatási rencer fikázásában: minél gyengébb hülyeségek jönnek szembe, annál inkább mondhatom, hogy ugye, én megmondtam. 

a hét idézete

pájrötbéj

magyar narancs

Demokrata vagyok. Tehát gyilkos.

„Jöjj el szabadság, te szülj nekem rendet…”
(archaikus, mára nagyrészt dekódolhatatlan magyar költő)

„Hogy kell-e legénység egy hajóra? Erről megoszlanak a vélemények. A többi kapitány szerint igen. Szerintem nem.”
(ismeretlen, feltehetően magyar hajóskapitány)

Képzeljétek el, mi történt egyszer velem! Valami nagyszájú liba a liftben azt mondja, szálljak le a lábáról, mert ez neki rossz. Mondom, nem állok a lábán. Erre még neki áll feljebb és feszt azt az ostoba vallási dogmáját szajkózza, hogy én a lábán állok, tisztelet nélkül az én véleményemre. Rám akarta kényszeríteni a saját nézetét, el akart nyomni! Hát naná, hogy fellázadtam. Jó alaposat lekúrtam neki a pofájába. És azok után, hogy megvertem, még volt képe azt állítani, hogy megvertem! Hogy egyesekbe mennyi alattomosság szorult! Jöttek mindenféle emberek (hát mi közöm nekem a problémájukhoz, menjenek pszichológushoz, ne engem szórakoztassanak), hogy én megvertem valakit és ezért engem meg kell büntetni. Mondom, nem vertem én meg senkit. Hinnétek vagy sem, ők sem tartották tiszteletben a véleményemet, és megtiporva szabadságomat, hogy azt higgyem, amit akarok, meghurcoltak. Látjátok? Elnyomnak!

Na mindegy, nem akarom én sajnáltatni magam, nem erről van szó. Csak arra próbálok rámutatni, hogy bár alapvetően az Édenkertben vagyunk, ahol mindenki egyformán szabad, mindenki véleménye egyforma súllyal esik latba, mégis itt ingázik fejünk felett a zsarnokság damoklészi kardja. Például tilos nyilvános helyen bőrszín alapján megkülönböztetni az embereket. Ez bolsevizmus! Tehát egyszersmind fasizmus is! Hát mit képzelnek ezek? Mi értelme van tiltani bármit is? Attól megszűnik? Például a gyilkosságot is tiltják, oszt mégis van. (Ugye milyen kurva jó érv ez, miért ne legyen büntetendő a gyilkosság?) Erre itt van az a nézet, hogy tiltani kell a Holokauszt tagadását. Hihetetlen! Az ilyesmit csakis kizárólag olyan következetes, az európai kultúrától messze sodródott „kommunista” (tehát fasiszta) diktatúrákban tiltják, mint Svájc, Belgium, Ausztria, Franciaország, Németország, Liechtenstein vagy Kanada. Hát ilyen országban akartok élni?

Én a felvilágosodott abszolutizmus gyermeke vagyok. És természetesen demokrata. Az én hitem a szabadság. A szabadság mi mást jelentene, testvéreim, mint korlátlanságot és következmények nélküliséget? Magyarok vagyunk: mindennek a következmények nélküli leszarása – ezen alapul a mi kultúránk. Valamint azon a hiten, hogy amit tagadunk, az nem létezik, a világ pusztán a mi szavainkban létezik, nincs más realitás, mint amit mi akként elfogadni méltóztatunk. Mivel hisszük, hogy csakis szavainknak van realitása, ezért bármit mondunk, azt releváns véleményként éljük meg, így annak a szabadságnak kijáró védelmet követeljük! Erre mindenféle jöttment bolsevikok (következésképpen fasiszták) bele akarnak tiporni a kulturális önazonosságunkba!



A szabadság tovább nem redukálható fogalom, minden tilalom szigorú tiltása! Éppen ezért, ha vallásos dogmákat akarnak a társadalomra kényszeríteni [kik? – szerk.], ateista vagyok, és hívő, ha a keresztényeket éri támadás. (Persze valójában egyik sem, az én hitem a szabadság, a szabadság, a szabadság!) De ha úgy áll, zsidó is lehetek, ha a zsidókat üldözik, és holokauszttagadó, amikor a holokauszt tagadását akarják tiltani. (Ha a holokauszttagadók akarják a „zsidókat” üldözni, akkor egyszerre vagyok mindkettő, illetve páros-páratlan napok szerint osztom.) Magától értetődően gyilkos vagyok, ha a gyilkosságot szankcionálják mindenféle zsarnoki hatóságok, és ha valami mocskos értelmiségi azt mondja, annak, hogy „négylábú kerék” semmi értelme, akkor én négylábú kerék leszek! Hát ki a geci ő, hogy megmondja, minek van értelme és minek nincs? Én felnőtt ember vagyok, majd én eldöntöm! Én vagyok a negatív abszolutista, az, aki mindig azt csinálja, amit nem szabad, függetlenül annak tartalmától. Ha pediglen holnap valami önkormányzati rendelet büntetni rendeli, ha valaki a járdára szaratja a kutyáját, akkor én keresztbe-hosszába telefosom az utcát! Mert én felnőtt ember vagyok, a felvilágosodás gyermeke!

Na megyek is, dolgom van, mondhatni fontos állampolgári kötelesség: most hallottam, hogy a közeli kórházban nem szabad este tíz után kiabálni. Itt az ideje a civil ellenállásnak! Hogy én mekkora egy demokrata vagyok, a kurvaúristenit neki!

*

[Szerző személy szerint nem ért egyet a Holokauszt tagadásának jelenlegi lehetséges tiltásával, de nem bírta ki, hogy ne figurázza ki azokat az alpári „ellenérveket”, melyek azt releváns politikai nézetként, tiszteletben tartandó személyes hitként vagy ártalmatlan tárgyi tévedésként tételezik, és nem akként, ami: rosszindulatú hazugságként, nyelvi agresszióként, melynek elterjedtsége – beleértve az említett ellenérveket is – a magyar demokrácia súlyos deficitjének látványos tünete.]

random viplay shots from C:\Documents and Settings\Documents\Pictures

random viplay shots from C:\Documents and Settings\Documents\Pictures

random viplay shots from C:\Documents and Settings\Documents\Pictures

random viplay shots from C:\Documents and Settings\Documents\Pictures

random viplay shots from C:\Documents and Settings\Documents\Pictures

random viplay shots from C:\Documents and Settings\Documents\Pictures

random viplay shots from C:\Documents and Settings\Documents\Pictures

random viplay shots from C:\Documents and Settings\Documents\Pictures